Hogy mi no hát végre bevettem magam e dzungeleső erődbe tarzan ólja lja kövess bátyám utolérsz-e régen te voltál az ügyesebb de nézzed hogy dzsimpaszkodom uramatyám expeditív diszkócser kész vannak a srácok teljesen még olyan látomásom is támadott hirtelen hogy megnézem a parkolóórán az időt és eszembe jut egyszer évekkel azelőtt milyen nagyszerű földönkúszó bokorfogócskát rendeztünk odale idegen terepen de nem biztos nem és gondolom de nem biztos nem is gondolom de nem biztos nem én gondolom
Hallod, még mindig! Hát én nyakamba veszem a lábam! (A lábatlankodó húsgolyóbist Beke’tt Tóni segíti előre.) Szól ez aszar.
Gyimálj csap-csap szerveket!
Most ezt indirekt módon bizonyítom.
Hányan voltatok, kedves Bélám, a ti osztályotokban, a 8. f-ben?
Negyvenketten, miénk vala a legnépesebb osztály, a leghosszabb népsorral. Tudom, Bence, szerelmetes öcsém, ma az igazgatók házaló ügynökként járják a putrikat az üres osztályférőhelyekkel, fogy a gyerek, aki van, azis hülye – ejnye, tanárnéni, hogy mondhat ilyet – mert a szülő is hülye (a mi csodálatos generációnk) és persze ennek a hülye szülőnek hatalma van a tanár felett, riogat, hogy mitteszel kiveszem gyermekem nyekkneked.
Kelljen-e még sok gyerek nem tudom.
Balázs. Affrancba vigyázhatnál, szembecsapott egy ág. Balázs, hallgass meg. Nem mi rontottuk el? Nem a múlt mocsarán imbolyog ez a világtákolmány? Nem mi...
Csönd ezt még nem akarom hallani! Nem! Nekem küldetésem van. Szól a zene, hallod. Én követem. És azt hiszem, gyilkolni fogok.
Utolsó kommentek