Lehetséges, valóban, hogy naiv pajtásaim anyjuk ölére kíváncsian, keletkezésük szent színhelyét kutatva esést színleltek a kinyíló fürdőszobaajtó előtt? „Jaj, elcsúsztam...” Nade pont a mezítlen lábak közé?
Bizony, kerestem magam is földön fekve rejtekét a szépnek...
Gyönge, elfojtott próbálkozások, mégoly halovány léleknyomok. Ó, csodás régi idők, nem borítják vérző lelkem vágy-bélyegek, nem bámulom hibátlan szépek tökéletes farát, magam-emésztve, a mellek, mik nem valának mindig oly nagyok, miként mastan, s lám: végignézem a szőke pornócsecsű fajtalankodását egy egykedvű lóval, s még csak eszembe se jut, hogy ágyékom tájékából vágy-fonalak tekeregnek a mély-mély Pokolba.
Vagy csak az emlékeim gyengék? No, azt már nem, emlékem oly eleven, írnom tovább nem lehet, börtön vár, s a buja álmok.
Utolsó kommentek