Megbizonyosodom, hogy nem az éjjeli rohadt tévé szívja el az erőt a fejemből ilyenkor éjfél után ágyékom táján: e nélkülöző hajlék és a képzelt polgár-mumus, a nagy zabáló önmagukban is képesek erre.
Rohadt fáradt vagyok, negyed három, valami ilyesmi, a bátyám remélem rólam álmodik: együtt szívtunk régen, amikor nem fájdalomból tettük, nem az elmúlás démonának áldoztuk agysejtjeinket, hatalmasok voltunk, örömteliek.
A tiszta pillanatokban féloldalt fordítottuk baseball-sapkáinkat, na és a csajok! Ezeknek a lakótelepi pináknak külön hangulatuk van. A csajom lehozta a húgát jó kis muff, kicsit túl komolyan veszi a dolgokat, szerelmes, vagy mi a faszom, hamar túl lesz rajt ilyen fasza csávók között, én mondom nem ám olyan kis pöcsök kellenek neki! Ezek az újak mondjuk aggasztanak. Mindig a piciket szivatják, befenyítik a sok kis pöcst... Nem jó ez így.
Utolsó kommentek