Láthatatlan, lefűrészelt létrafokokon mászom. Föl-föl, gyorsan elérem az első igaziakat. Három méter: ki ugorna ilyen magasra? Harminchárom – ki ilyen magasról?
Dudorásznék valamit, valami régit (sok yo-val, tele yo-val), ami megerősítene, megacélozna; nincs már a régi yo... de mondom bizony: nincs már - olyan régen nincs már, hogy az égadtaegyvilágon semmi nem jut eszembe.
Yo! Mennyit mondogattuk... Mikor szipuztunk, volt, hogy mást nem is tudtunk kinyögni. Szipu? Mi a faszom?! Miért használom én ezt a tetves szót? Méghogy szipu!
Az éjjeli rohadt tévében ez a Pyogenesis-pofa a saját arcomra emlékeztet. Mintha nekem is lenne ilyen vastag karikafülbevaló az egyik fülemben, vastag ajak, ki van festve a szemem, meg nem is – hogy képzeled, köcsög –, hajam hátrakenve, homlokomon fiatalos, mértani redők, búgó hang, szépfiú vagyok – csábítanék, ha jelentene ez a szó valamit ennek a rohadt generációnak.
Lehet, hogy kapcsolat van Ville Valo, a szipus panel-rapperek és egy elmebeteg kirúzsozott buzi hájfej között?
For you my dying bride – de nem, nem haldokolsz, bár halódol, nem érted van ez a hóbelevanc – KIVÉLETESEN NEM – és: nahát, te nem is az én menyasszonyom vagy! Nem enyém – bassza meg. Pedig talán vissza is mennék.
Semmirekellő Apokrif irományok ezek itt, azaz valaki másnak kéne megírni őket. Talán pont nekik.
De nem, nem, nem tudnak ők semmit rólam, csak valami mumifikálódott bonanzások vagy princesek ők...
Eh, badarság. Az örökhöz csak hosszú hajú férfi kell, táncoló nő és csengő bongó húrok... ja persze, furulya, majd elfelejtettem.
Idéznék a Pauline Holseel-ből, de fájdalmasan régen visszavittem a könyvtárba, legyen elég: minden fut össze bennem.
Apropó, hogy kerültek az éjjeli rohadt tévébe az említett örök-kellékek?
Az éjjeli rohadt tévében a majmok spanyol zenekarnevet választanak maguknak, a húgom – aki immár felnőttként alszik – teknőceire fáj a foguk és azt ordibálják, hogy szúrd ki a nap szemét, put your hands up in the air - ami ugyebár a fényevő Wahorn gondolata és amit nem is oly rég egy idióta harmincöt éves dídzsé vagy mi adaptált és hülye kosarasokat traktált vele.
Szóra sem érdemes ez persze, szócséplés.
Ezek nem szavak, tudatáram protonok és neutronok. Tud-a-táram, vagy mégse? Utánanéznék, de nincs időm nem-Virginia Woolf-okat olvasgatni.
Nagy Bandi nekimegy a dogmáknak, lecsapol egy tavat Itáliában és apácafatty-koponyákat találnak. A szemüveges malac mosolyogva évődik vele, én + meg akarom mutatni neki Black Metal novellámat és az új művészetnek akarok létjogosultságot szerezni.
Utolsó kommentek