Hogy ki mit ért meg nem lényeg hogy ki-mi tért meg leírtam értsd meg én meg én meg még egy: a múlt amit te nem hiszel annak rossznak végre levetett szűkzakósságnak szakállasságnak vastagszemüvegkeretességnek gondolsz poli-tikai rendszerek állítólagossága zavarja össze szíved hangjait – zokogás a pillanat tragédiáján: talán a most sincs csak a pillanat az imént-elmúlt most és a most-elmúlt-most között. Ez a három éspedig én a szerző én a főszereplő és a most-elmúlt-most.
Van tehát főszereplő bármily meglepő lettlégyen e légyott
az istálló falán szárny nélküli, papuccsal lecsapott, tyúkeledel
csakhogy a szerző közbekotyog
Van tehát szerző bármily meglepőnek hatna tán hanta tán
torgó sorok vöröscsillagba rendeződnek én vagyok a naiv párhuzatvonás és a szipós tobaság
csak a főszereplő egy letűnt korból ragadt itt és ragasztó és meg is halt hirtelen ja és közbekotyog.
Utolsó kommentek