Anakron

Felhívtamte lefononde nem volt ott hon ezek az ikrek haha mindkettő volt csajom szódásüveg igazi csecsek totál ugyanolyanok néha mind a négy az enyém volt jézusom de buták a nagy fűbe dugtunk először ezer éve még ide a kinizsibe jártunk estefelé mindkettő olyan alázatos macskamód simuló kispredátorok a fűzfán fütyölő rézangyalkák én a pléhkrisztus és két szemüveges hús-vér apácám figyelnek hintáznak ez ecélra növesztett hintaágon tarzan ésetöbbi

Unokatesóm a pavilonsorok előtt elhaladva vendégségben generációs élményeit megosztva kifejti nekem hétévesnek mit csinál a kuki meg anyu meg a kisgyerek és én műveletlen mamlasznak tartva tűnő mosollyal szájam jobb sarkában hitetlenkedem. Nanehogymár.

Lényegében még meg sem kezdődött az emlékek, a múlt, a gyerekkor, az átmeneti kor értékeinek széthullása, már kutattam, vándoroltam: északnak, kifelé a városból Mocsóval, éjszaki Moigh Tured előtt (molyok nélkül) egyik garázsba berendezett éjjelnappali füredi 81 fele de nem is ott ahol telefonfülke van. Volt valami poén is, de ez nem tartozik a tárgyhoz.

– Jó estét kívánok, segíthetek?

– Sajjnosss nem.

– Haha. (Nevet.)

– Ja és kérem szépen ha megírja eztet a nyavalyát vagy mit regényt a Balázsról vagy izé hogyishívták mintha a saját szomszéd gyerekem lett volna amikor nálunk vett zsemlét mi mindig figyelmeztettük hogy megöli őt az a ragasztó vagy intróhígító írja bele eztet nyugodtan mi mellette álltunk a volt férjemmel mikor mentünk egyszer föl a lépcsőházban kilógott a lába benn feküdt a lépcső alatt na akkor a Sándor aztán jól megrázta beszélt a lelkével izé... a fejére beszélt írja bele csak nyugodtan hámer... mirő lehet írni annyit egy vastag könyvben? Nem tudott tovább élni minden megváltozott ami visszahozhatta volna de nem ezért leugrott ez nem sok segíthetek

– Sajnos nem