Ez olyan menő, én kabátban maradok, hogy úgy látszódjon, csak épp beugrottam. Nézd, bátyám, a bejárattal szemben ott a videós. Ez esemény lesz. Biztosan tudom.
Ó, szörnyű tömeg, ó alaktalan massza! Nem rémítesz meg, nem iszonyodom. Megnyargallak, s szétverem pofád!
Két vagy három puszival akarsz üdvözölni – s mit én adok: egy sír. Világi hívságok! Egymás ruháit nézegetik a latrok. Borzasztó szemét! Kukások ideje! Egyesek ismerősök után kutatva, unatkozva futnak össze velem, mások a falnak, a korlátnak támaszkodva várakoznak, s vihar közelg. Egy fiatal fiú nadrágja szivarzsebébe dugja hüvelykujját, a többit egyesével tördelem le. Mindenki erősen gesztikulázik a borzalmas nagy zaj miatt, amit csapok. Az egyik lány egy fiútársaság előtt „teszi a szépet”, pereg-forog, a haját igazgatja, nos ez én vagyok, de nem képesek beazonosítani. Észrevétlen pusztítom soraikat. Szólóban szegény, egy lány vonaglik a zenére, így hívja fel magára a fiúk figyelmét. Mindenki Katjája ő szegény. De a mill forog tovább. Senkinél sem nyerő sem alakja sem külseje sem viselkedése. Én azér nyakamba kapom, kimenekítem a fertőből, leszámolásaim véres színhelyéről. Pihenni jönnek ki néhányan a táncból. Bár tovább tartott volna a gyorsító, mi? A jó öreg kis tenkohol azzal semmi nem veheti föl a versenyt. A folyosón álldogáló, rágógmagógumizó fiúcsapat szemükre vesz és megfullad, megvakul.
Utolsó kommentek