Furcsa egy hely. Azt hittem elég feltámadnom a halottak közül – igazából csak élőhalottakkal találkoztam – szóval visszajönnöm, aztán lemasíroznom egy ötperces lazázás keretében a szokott útvonalon (itt mifelénk tudja mindenki, mikor hova kell lépni, melyik üveg tört és melyik tört üveg – ejnye, ejnye, már látom is, hogy nem érted!) és csak nosztalgiáznom kell: hogy megváltozott minden, arra emlékszel, hogy... meg itt, ekkor és ekkor még... de nem: itt minden a régi, a régi, ami nem kövült meg: betonba ágyazódott, s azon belül tovább élt, furcsa üresség vegyül itt elmaradottsággal, beltenyészettel, körbe-körbeséggel.
Drága Balázs szeretett öcsém most aztán vagy abbahagyod ezt az ostoba fecsegést vagy szörnyű párhuzamokat találok vonni földön fetrengésed és kedvenc könnyűzenei együttesed kísérő táncosainak földtánca között. Ugye nem akarod? Más részről viszont jelentenem kell neked, mint a lakótelep homokérafelelősének hogy rémséges annomália történt a lenti italdiszkont előtti meghatározatlan rendeltetésű építmény (falai fehérek és Kinizsi és Gyakorló iskola-stílusúak) körül éspedig rablópandúr (3 év múlva a Pipacsban) egyfajta speciális fogócska jelen esetben újabb specializációkkal: befekvések falhozlapulás gyors be- és kiugrás. Balázs drága kollégám mit tehetünk mi? Mi?
Nehogy azt...
Szí...
Nehogy azt mondtam nehogy azt
junk
igen skarláp ócsalap emblémás öv egyszerű műbőr szíjj
azt csinálom kedves Hablatyhal báty hall engem
Ne jajongj ne jajongj
Így szólt az önmagából kivetkőzött raccsoló popsztár fan-clubjához on-line.
Ha-ha. Testvérem ez nagyon mókás. Te én nem tudom miért de azt hiszem megtaláltam a választ minden problémánkra valahogy így hangzik:
esti mesét mondani Tolkien is lehet azannya!
jó éjszakát kívánni Tolkien is lehet de esti mesét mondani a legjobb Weis-Hickman.
Nana, én vérem. Olybá tűnik, tudatod bitang bitbitorló beatekre bítod. Ohó! Vagy úgy, látom én már! Tudatod bére megéri a pénzét! Jól összekuszálod nemlétező tervét a médiómnak. Szép munka!
Utolsó kommentek