Anakron

Szóval leestem.

Az a hülye pszichiáternő mondta: lemegy, menjek majd én is.

Én persze nem akartam, de mire visszajött azzal az idióta, harmincéves kisvárosi arcával, barna combjait nyalogató sortjával, edzőcipőjével, adidas-pólójával, teljesen elment a kedvem az egész herce-hurcától. Azt akartam üvölteni: „Éljen a panel!”, de a combcsontom keresztülszúrta a torkom. Hát ilyen talpraesett tud lenni halál kománk.

Ja, Ili se ment semmire hülye irodalomelméleti könyvek olvasgatásával, mit áradozok én itt, ki egy büdös szót nem értek az egészből.

Rádiótelefonon játszani mennyivel személytelenebb, mint egy... na igen: kvarcjátékon! Narancssárga és fehér volt, még talán a gombokra is emlékszem, meg a lövöldözésre, de hogy mekkora volt úgy cakumpak, nem tudom, de ennél a tetü telefonnál biztos nagyobb. Voltak lyukasórák - biztos nem így mondtuk -, amikor ki-ki a saját szarán rekordokat döntött, kinyírta a végzőket, kipörgette az egészet, ésatöbbi.

Kedves amerikai gyerekeket is hívtunk a zsúrra (puszta önfeláldozásból persze), nekik viszont csak playstation-jük volt, amit nem tudtak ki-be hurcolászni, így távol maradtak, ennek ellenére - jó burzsuj szokás szerint - visszahívtak minket (mi persze azt hittük, viccelnek), aztán évekkel később nézhettük a hülye McDonald’s bohóc idióta piroscsíkos zokniját, meg a sok vándornyelvi szófordulatot a falakon, meg a jólfésült lengi gyerekeket jobbra, balra, tükörbe’: hehe haha hoho hihi.

Még a tetris az teljesen korrekt cucc, jó nagy, buta, mint a kés, nem lehet kis lemezkéket pakolni bele, amitől okosabb lesz - egyfajta visszafejlődés, rövid életű gyönyörűség.

Ó, igen, nemzetvezető testvérünk bozontos ebe, a C-64-es és a C-16-os (ha minden igaz)! Előbbiben lindzsák küzdenek nindzsák ellen findzsákért (nem, nem fingzsákért - ezt a kis félreértést már rég kiküszöbölte a csodálatos tört.i ny.tud.), utóbbin programozás folyik, ember készül körökből.

Joystick és boomstick (hol van még a Lipstick! joyce-stick pláne) nindzsagyerkőcök az élet harcosai a szemüket meresztik.

A legintellektuálisabb játék, amivel valaha dolgom volt. A címe a maga lényegretörőségében Nindzsa (vagy valami ilyesmi), a kép, a hang, a nyikorgó gép: a haladó, törtető élet. Körül-belül így látja annak a klipnek és zenének a készítője, amit a viván szoktam látni az éjjeli rohadt tévében, mely ilyenkor megszabadul hangzatos czímétől és múltidéző dobozra cseréli amazt.

Megint átrendeztem a szobámat.

Végtelen sok dolog, legalábbis a világmindenség megfordult már e négyfal-teleportban. Anyu is mondta, ha mi egyszer innen elköltöznénk, napokig (évekig - kiegészítés tőlem) pakolhatnánk a cuccot. Hiába, a szerelem olaj, ami beleissza magát a csontokba, avagy gyülemlő limlom, por létünk hű társa, mi beleissza magát a panelba.

Megint csillagos ég alatt alszom, bár ez most éppen nem volt kifejezett vágyam, pusztán így alakult. Kérdezhetnéd, hogy van az, hogy így firkálgatok, mikor alszom. Én meg ugye beszélhetnék a finnugor alapnyelvi eredetű jövőidő- kifejezésről, de nem kapok levegőt...

lélegezz, léleg ez... le helj, szívd be...

zombik hülye zombik az éjben mért alszanak a csillagos égen voltak itten kiscsávók zombinézőbe merthát azon gondolkodtam csakis zombitnézni jöhettek ők expeditív fénycsóvák fénycsávók porosan giliszta lábujjaik a divatjamúlt játszócipő Tiszacipőben homok társaságában nem is egy homokozóból legalább háromból piszkos lábkörmeik alatt betűk két o két a h k és cs de nem sorolom föl Scrabble-öztek hihetetlen kreativitásukat hihetőbb hihetetlenségbe csalogatandó ahogy a költő mondja: játszom, mert játszni jó.

Tudom ám mért jöttek halljuk a bátyámmal ahogy papírdobozokban száguldoznak le a meredek szirtfalon halljuk ahogy bombát gyártanak üvegcserepekkel játszanak (na-na-nana-nananna, na-na-nanajejejje). Yoyoyo.