Környezetismeret irodalom kánon énekzene leszarom a nyelved szádbaszarok nem érdekelnek az irodalmi kötöttségek naugye hatok rád sötét üzelmeimhez garantáltan csak és kizárólag elsőosztályú konanizált irodalmaz használok fel
Najó tényleg vannak örök dolgok, például a protestyán Lesztán (nem a zöldségesék – és nem is a Kölesék – ez nem tudom hogy jutott eszembe – akik szembeszomszédaink, akik most Borsföldiék) a fagyisbácsi, akit csak Mytlác-kultusz beavatásom után pillanthattam meg nagy pocakkal (legalább nyolcszáz gombócnyi), furcsa, vér szerinti leányalkalmazottakkal, elvált, fagyisné feleséggel, aki megtartotta az elvihető háromszínű tálkásfagyi hagyományát.
Pavilonsor, emlékszem, hogy úgy építették, a semmiből (tényleg nem volt ott semmi – hát ez fantasztikum!) némelyik dupla – honnét az elnevezés, ki volt tán írva rá ó-fic-izület? Biztos az isteni SÁÉV építette söröskupakgyűjtemény (a kagylós zacskóba) mintegy kiegészítve apám söröscimkegyűjteményét pauszpapír ősrégi papírmatériumok apám szekrényéből cellux technokol hegyző (asztalra csavarozható/tapadókorongozható gyűjtős)
apám tervez az isten (és önnön kreaktivitása) fel-le tologatható vonalzót biztosít neki. Node hova lett a kurbli? A gót-rabbi-gó óta tudom, hogy mégis tilitoli. Haszontalan, semmirekellő találmány? Na újra egy önirományságára reflektáló metakonyunikációs elem.
Utolsó kommentek