Képzeletben integetek magamnak a csonka kék Kaposvár-könyv hátsó borítójáról, a csupasz udvar engedné és most elmerengek, nem írtam-e már le ezt valahol a 16. oldal környékén.
A hüvelykujj és a mutatóujj közti lágy lebegy minden bizonnyal érzéketlen. A körző sokmindenre felhasználható hegye minden bizonnyal átdöfi. Minden minden bizonnyal nyal közelebb jutok az igazi emlék megalkotásához. Kezemen most ugyane helyen sárgárakent kökényszemű fökényszemölcs éktelenkedik azt visongatva: talán nem kellett volna.
A Vica szerintem nagyon furcsán viselkedik. Például hasba rúgnak pörgőrúgással, meg beszólnak amikor jövök a Valótól a Gyuriék lakótelepe előtt, az iskola pályája mellett, ahova anyám kívánja a nyarankint az ablakunk előtt pattogó hülyegyerekeket. Meg például rettegés van a gyomromban, amikor a tesiterembe jönnek elé a Györkiék, utolsó óránk tesi, még kosarazni is elfelejtek hirtelenjében.
Na, lényeg a lényeg, furcsán viselkedik. Cigizik keményen, egyre vadócabb (annak ellenére, hogy amiatt szerettem bele, e tulajdonság fölerősödése mindössze még komolyabb idegenség-érzetet kelt bennem, afféle decsúnyákadarkistalányok előhangként) már nem úszik, abbahagyta az aktív sportot. Hát persze hogy a hülye, korlátolt kamaszfejemmel ezzel magyarázom közönyömet.
Kever az osztálybeli fiúkkal (persze minden vadócsága ellenére csak amolyan általánosiskolásan) a Kultsár, mint dizájnos nagy mamlasz bejön neki apanélküliség, Péntekandris, ha már itt tartunk, tökugyanolyanok egyik fiúba, a másik lányba. A bájos Péntekandris mégis a Szabóévit szedi össze az öreg őszhajú tanárnéni (ő is itt lesz e kis epizódfélében) pedáns leányát.
A barátnőm barátnője a barátom barátnője lenne, csakhát ugye az a bizonyos András-nap 1995-ben: barátom, s barátnője jönnek könyörögni menjek már, hadd adja át barátnőm, s barátnője barátomnak és barátnőm barátjának közös András-napi plüssizéjét.
Én csak a szendvicsre koncentrálok (sajtosfonott + BORD’S EVE vaj + pikszalámi) és a játékbirodalom tolltartómra (körző, körzőhegy, radírgumi, hegyző, rotringbél tartó – sípolni tudok vele – ésatöbbi mesés kincstár). Biztos nem lehetek benne, hogy jól döntöttem. (‘99 nyara: képzeld a Zitával dumálunk, valahogy szóba jön, hogy mi jártunk anno, az meg csak néz, hogy tényleg? nem is emlékszem, nem tűnt úgy... Mért, jártunk? gyilkos tőrkérdés... hát... izé... nem... nem igazán...)
Kifliricsivel Kartell-szövegeket idézgetünk tüdőszűrőbe menet figyeld magad mielőtt összetöröd magad egy kifosztott újságosbódé neked szalad.
Utolsó kommentek